2/2- Erre vártam..

-Jó reggelt!-köszönt Andy mikor ki értem a teraszra.
-Neked is..-gyújtottam meg egy cigit.-Azt hiszem mennem kell!-néztem telefonomra. Felix küldött SMS-t, hogy most induljak és tegyem a dolgom...
-Máris?-tette le az üres kávés csészét.
-Sajnálom...-pusziltam meg- De később.. Ígérem, találkozunk!-rángattam magamra a nadrágom.
-Reméltem is!-nevetett, majd ő is elkezdett öltözni. -Jól gondolom hova mész?-kérdezte komolyan.
-Igen... Nem tudom abba hagy..
-Nem is kell!-szakított félbe-Mármint.. Nem a legtisztességesebb munka.
-Hát.. Ez van!-vettem fel a kabátom.-Úgy látom, kár volt ,,találkoznunk"!!-csaptam be az ajtót majd futottam a lifthez. Miért is reménykedtem abban, hogy majd valaki megérti miért teszem? Persze. Várható volt.. De legalább ő...
-Hé!-rántott maga felé Andy a liftben. -Mi bajod? Én egy szóval sem mondtam, hogy hagyd abba! Vagy hogy el árullak... Szeretlek...Így ahogy vagy!-csókolt meg. Hosszan, szenvedélyesen.
-4 éve vártam erre..-mosolyogtam.
-Akkor... Majd találkozunk!-szálltam be a kocsimba.
*otthon*
Miután haza értem, Felix rögtön felkeresett.
-Remek voltál!-mosolygott diadalittasan, miközben elém csúsztatta a mai újságot.
-,,Halva találták a Blood on the Dance Floor egyik tagját, Dahvie-t. Az énekest késő eset ölhették meg a közeli tenger parton. Támadója, /mint az eddig megölt hírességeknél/ precízen dolgozott... Nem hagyott nyomot, egy ,,F" betűn kívül. Kérdeztük barátját Jayy-t, de nem nyilatkozott a történtekről."-olvastam fel. -Szóval ha már így dolgoztam.. Hol a pénzem? És a szerek? 
-Nyugi kicsi lány.-csitított le Felix. -Majd ha a másiknak is vége....-ment ki. Indulhatok dolgozni. De előtte...
-Szia!-vettem fel a telefont Andynek. -Mit szeretnél?-húztam le szoknyámat félkézzel magamról. 
-Mindjárt a próbán vagyok. El mondhatom, ho..
-NEM! ESZEDBE NE JUSSON!-ordítottam el magam. Nem mondhatja el. Azzal mindennek vége...
-Nem kell kiabálni! Akkor nem mondom el és kész..-mondta szomorúan. 
-Sajnálom Andy...-suttogtam a telefonba.-De azzal mindent tönkre tennél! 
-Már tönkre tettem mindent... Jinxx évekig engem okolt. Depressziós lett, és inni kezdett. Egyedül Sammi tudta lenyugtatni a dühkitöréseiből... És minderről én tehetek. Mert, önző voltam. Szerelmes voltam beléd, s ezért elűztelek. Minthogy a szemedbe mondjam. Annyira fáj. Úgy érzem belül már rothadok... Egy undorító alak vagyok, aki csak magára gondol. Szerettem egy 15 éves kislányt, akinek családra volt szüksége, és ott volt neki a ,,családja".. Mi.. De egy óriási féreg, megkeserítette az életét.... Ez nagyon fáj...-suttogta végül.
-Ez mind... Igaz. De gondolj csak bele. Ha te ezt nem így tetted volna, akkor ott maradok. És addig öljük egymást, míg.. míg valamelyikünk bele nem betegszik.. Vagy rosszabb... Öngyilkos nem lesz.-próbáltam lenyugtatni.
-Lehet, hogy igazad van...
-Kinek van igaza?-hallatszott át Ashely hangja. Gyorsan le tettem.. Nem hiányzik hogy rájöjjön! Majd mentem zuhanyozni..
-ZOE! HÚZD A SEGGED DOLGOZNI!-kiáltott fel Felix. Remek...
*Jayy-nél*
-Te vagy az aki...?-ültünk le a kanapéra.
-Igen...Én készítettem vele interjút, amikor valaki a hátam mögül..
-Ne részletezd..-suttogta maga elé bámulva. Összetört. Meghalt...Félig..
-Ki tehette?-kíváncsiskodtam.Hisz' nem kezdhettem azzal, hogy szia én voltam..Erősebb nálam.. S mire elő kapnám a fegyvert.. Meghalnék.
--Nem tudom... De megkeserítette az életem..
-Azt a kis idő ami hátra van?-kérdeztem vissza
-Miről beszélsz?-nézett rám..Abban a pillanatban előhúztam a fegyvert. 
-Te..ölted.. meg...-suttogta elborult arccal. 
-Én voltam. És most neked is véged!-biztosítottam ki. Épp az utolsó szót ejtettem volna ki, mikor nekem esett. Fegyverem a szoba másik végén, a kanapé alatt landolt. Jayy hatalmasat lökött rajtam így a földre zuhantam. Rám ugrott és ütni kezdett. Nem hagytam magam, a legközelebbi kemény tárggyal /ebben az esetben egy vázával/ fejbe vertem. Eszméletlenül hullott földre, így volt időm elfutni a fegyverért, s egy jól irányzott lövéssel... Megöltem. Sietnem kellett, ezért csak bőrébe ,,firkantottam" azt a bizonyos F betűt s már indultam is. 
*otthon*
-Szia!-szólt bele a telefonba Andy. 
-Szia.. végeztem..
-Ez beteges!-nevetett. Mosolyognom kellett attól az aranyos nevetéstől. -Akkor? Ugyanabban a hotelban mint tegnap?
-Kivel mész te hotelba?-hallottam meg Juliet hangját. Miért ilyen átkozott hangos Andy telefonja?

Áááá*o*

Úristeeen!*-* Emberek! 1000 megtekintés! El sem hiszem! Wááá!!!Annyira örülök!*o* :D Nagyon köszönööm*-* :3 Ennek örömére, hoztam egy kis előzetest a következő részből! :D

*-Jó reggelt!-köszönt Andy mikor ki értem a teraszra.
-Neked is..-gyújtottam meg egy cigit.-Azt hiszem mennem kell!-néztem telefonomra. Felix küldött SMS-t, hogy most induljak és tegyem a dolgom...*
*-Nem tudom ki tette.. De megkeserítette az életem..
-Azt a kis idő ami hátra van?-kérdeztem vissza
-Miről beszélsz?-nézett rám..*
*-Megint meg tetted?-suttogta.
-Sajnálom...Ez az életem...-sütöttem le szemeimet.
-Tudom.-lépett közelebb mosolyogva. Felemelte arcomat és lágy csókot nyomott számra...*

Room 374

-Menj el innen!-szegeztem rá a fegyvert.
-Lőj le ha akarsz..  Lassan úgy is belehalok a bűntudatba..-gyújtott meg egy száll cigit.-Hm?-nyújtott felém is egyet. El fogadtam, mert az elmúlt 3 évben rákattantam.. Ahogy a drogra és a piára is.
-Milyen bűntudatról beszélsz?-tettem el a fegyvert. Tudtam, őt úgy sem lennék képes megölni. De egyszer meg kell.. Viszont az még a jövő zenéje..
-Arról, hogy miattam mentél el.. Mert, egyszerűen elviselhetetlen voltam...
-Na igen..-fújtam ki a füstöt. Idő közben egyre távolabb sétáltunk.
-Tudod miért?-álltunk meg a kocsimnál. Megráztam a fejem, s elnyomtam a cigit.-Mert szerelmes voltam beléd...-jött közelebb. Zavartan lehajtottan a fejem.. Tehát volt.. Ott van az a volt. Persze, én még mindig szeretem..
-Öm.. Értem, azt hiszem én most megyek..-szálltam volna be a kocsiba, de elkapta a kezem, és megcsókolt.. Hosszasan, és vadul tépte ajkaimat. Aztán a fülemhez hajolt.-Mindig félbe szakítasz..És most is az vagyok!-adott még egy csókot.
-Gyere!-ült be a kocsimba. Ő vezetett én pedig mellette lévő ülésben bámultam ki a fejemből. Ezernyi gondolat cikázott a fejembe.
-Miért?-kérdezte kis idő múlva.
-Mit miért?
-Gyilkolsz..de miért?
-Mert szeretem. És ez a munkám..
-Mi? Ez a munkád?
-Igen!-túrtam bele hajamba.
-És mi lett a gyönyörű barna hajaddal?-nézett rám vezetés közben.
-Vége annak a korszaknak.. Nem tetszik?
-De..-mosolygott kajánul.
-Te nem félsz tőlem?-kérdeztem pár perc múlva.
-Kéne?-nevetett.-Csak nem akarsz megölni?!-tetetett felháborodást.
-Tudod.. Egyszer meg kell tennem.-húztam el a számat.
-Akkor majd a pokolban találkozunk!-kacsintott és leparkolt egy hotel előtt.  Szó nélkül követtem. Úgy látszik ő már jártas itt, mert ahogy belépett, egy: Ááá! Mr.Biersack! Micsoda meglepetés! *mosoly* *rám néz* Gyönyörű partner! Hát.. Jó szórakozást!-el fogadtak minket. Andy nevetve biccentett egyet majd a lift felé indult.

Követtem. Az 5, emeletre mentünk, de közben egy szót sem szólt..Na nem mintha kérdeztem volna.
-Ezt nézd!-nyitotta ki a 374 szoba ajtaját. A látvány, ami fogadott, valami elképesztő volt. És romantikus.
-Ez gyönyörű.-tettem le táskámat a padlóra.
-Tudom.-jött mögém Andy.-Na mit csináljunk?-suttogta, majd gengéd puszikat adott nyakamra.
-Talán..-toltam el magamtól-Ehetnénk. Éhes vagyok.
-Rendben..-mosolygott.-De utána.-harapta be alsó ajkát és csukta be szemét. El nevettem magam.
*30 perccel később*

-Most komolyan.. Te szendvicset akarsz enni?-hüledezett Andy.
-Miért ne?-tömtem magamba az első falatot. Miután ettünk, elkezdtünk beszélgetni a múltról.
-Tehát, drogozol..-jelentette ki.
-Igen.
-És.. Milyen?-kíváncsiskodott.
-Csodálatos.. Egy/két óráig, utána viszont..
-Értem..-bólintott. Közelebb csúszott hozzám.
-Nincs kedved felavatni azt a kádat? Meg az ágyat is..-suttogta fülembe.
-Lehet róla szó..-csókoltam meg. Olyan rég vártam erre a pillanatra. 4 teljes éve. És most beteljesülni látszik. Persze ha mindez akkor történik meg, talán most nem ölnék embereket pénzért és drogért. S talán nem élvezném más szenvedését. De már késő..

+18 (E/3)

A fekete hajú fiú gyorsan tépte le partnere pólóját. Milyen régen várt már erre. Túl rég ahhoz, hogy most türtőztetni tudja magát. Megszabadította magát, majd szerelmét is a fölösleges ruha daraboktól. Ott csókolta ahol érte. Hiányzott ez már neki. Szerette ő Juliet-et, de nem úgy ahogyan Zoe-t. Ő volt a mindene. A lány élvezte ezt a helyzetet. 4 éve várt már arra, hogy ez megtörténjen. Szerették egymást, és ez látszott azon ahogyan egymáshoz értek. Szerelmesek voltak. Zoe szívni és csókolgatni kezdte az énekes nyakát, aki ezt egy nyögéssel jutalmazta. A kád már tele volt vízzel. S oly hívogatóan festett mintha az ordibálna: Rátok várok! Gyerünk már!- így Andy eleget tett ,,kérésének" és felkapta a lányt. Gyorsan oda vitte a kádhoz, majd lassan bele eresztette. Ő is bemászott mellé.Tevékenységeiket akadályozta az a sok rózsa szirom, ami a víz felszínén úszott csendesen.  A fiú lassan behatol a lányba, aki ezt egy óriási karmolással jutalmazta. Ez a vadság beindította az énekes fantáziáját, és gyorsabban kezdett mozogni. Egyszerre dobbant a szívük, mindketten egyet akartak. A másiknak boldogságot okozni. Izzadságuk keveredett a forró vízzel. Nem sokkal később a lány még egy óriást karmolva a fekete hajú hátába, elért a mennybe. Az énekes nem sokkal később, a lány nyakába harapva követte őt.

  +18 (E/3) Vége

-Azta..-dőlt le mellém az ágyra Andy.
-Hm..-hunytam le szemeimet. Fáradt voltam, bár, csak egy embert mondjatok aki egy ilyen menet után nem lenne hulla fáradt...
-Álmos vagy?-kezdte el simogatni rózsaszínben pompázó hajam. Bólintottam. -Énekeljek neked?-suttogta mosolyogva fülembe.
-Megteszed?-csillant fel a szemem.
-Persze-puszilta meg az arcom. Fejem kitetovált mellkasára helyeztem, s úgy hallgattam az ő, gyönyörű hangját.  Ez a dal mindig megnyugtat... Nem telt bele 3 perc, már az álom világban jártam. Vajon mi vár rám holnap? Mit fog csinálni Andy?De a legfontosabb az, hogy egyszer meg kell ölnöm őt... 

2/1- Tedd a dolgod!

Nagyon,nagyon sajnálom, ha valakit megbántok ezzel a résszel! Nem szándékos, de én így képzelem el a történetet! Semmi bajom nincs a BOTDF-vel! Sőt! Egyik kedvenceim! Szóval még egyszer bocsánat ha valakit megbántok!
UI: Remélem, azért tetszeni fog! Tami:3

*4 évvel később*

-A neved, Amanda Black. A Los Angeles Times-nél vagy szerkesztő riporter, és író.. egyben. Interjút készítesz a Blood on the Dance Floor-ral, először Dahvie-t nyírod ki, utána Jayy-t.. És én újra egy lépéssel közelebb vagyok a világ hírnévhez..-nevetett fel a főnököm, Felix. Négy éve, mikor megszöktem otthonról, sokáig bujkáltam Lilyéknél.. Aztán, a 16. szülinapomon Brad /az egyik új barátom/ ünneplés képen elvitt egy bárba. LA, legrosszabb hírnevű helyére, ahol ajándék képpen kipróbálhattam a rúdtáncot.. Rég óta álmodtam róla.. De mindegy is..Azon az estén, miután lejöttem a színpadról, Felix fel keresett..Azt mondta pont ilyen emberre van szüksége mint én... Brad és Lily mindent elleneztek, sőt. Azzal fenyegettek, hogy el árulják Jinxxnek hol vagyok..Viszont késő volt. Valami csábító volt abban amit Felix mondott.. Így vele mentem, s azóta nem láttam a barátaimat. Sőt senkit sem.. De az érzések, bennem még mindig élnek. Nem tudtam őt elfelejteni 4 év alatt.. Talán, majd egyszer...
-Értettem..-bólintottam mosolyogva.-Indulhatok?-mentem az ajtó felé.
-Persze.. Ja és Zoe!-szólt utánam.-Ígérem, meghálálom...-kacsintott.. Tudtam ez mit jelent. Drog és pénz.. Ez az életem. A gyilkolással együtt. Azok az arcok, kínzás közben...Felül múlhatatlan...S tudtam, hogy egyszer el érkezünk ide.. Az olyan együttesekhez, akikhez sok emlék fűz. Rossz emlékek. Élvezetes lesz nézni ahogyan, össze törnek.. Lelkileg , és fizikailag is...
*este, 20:03*
A díj átadó után kell megölnöm őt.. Vagy akár őket.
-Kés..Fegyver..Pirula..Cigi...Telefon...-ellenőriztem, minden meg van-e. -Oh..kötél...ragasztó...-raktam be az utolsó darabokat táskámba s már indultam is. Beültem a kocsimba,  és bömböltetni kezdtem a kedvenc dalaimat. Általában megnyugtat, de most ez sem segített. Féltem, talán felismernek.. Hisz' nem  egyszer találkoztunk már. Zoe néven pedig még nem öltem senkit. Sőt! Ismerőst, barátot sem öltem még..De itt az ideje. 3 perc múlva megérkeztem, kiszálltam és befelé vettem az irányt. Tudtam, sok híresség lesz itt.. Na de pont ők?
*Andy*
Mi a faszt keresünk mi itt? Jó, lehet kicsit mogorva vagyok de, semmi kedvem nem volt eljönni. Én csak egy összebújós vad estét szerettem volna Juliettel. Erre tessék...-épp bosszús fejjel bámultam magam elé mikor belépett ő... Olyan rég láttam. 4 éve. Nagyon megváltozott, de felismertem. Azóta emészt a bűntudat. Miattam ment el, mert nem bírtam feldolgozni a tényt, beleszerettem Az egyik barátom 15 éves gyönyörű húgába.
*Zoe*
Tekintetem rögtön rá siklott, ő is engem nézett. Talán felismert? Ekkor felém sétált, tökéletes ujjai közt egy RedBull-t szorongatva.
-Elnézést.-állt meg előttem.-Nem Zoenak hívnak véletlenül?-fürkészte az arcom.
-Sajnálom... Egy Zoe nevű ismerősöm sincs. S ha most megbocsájt!-léptem volna arrébb, de elém állt.Látszott rajta, hogy felismert. Szólásra nyitotta száját, de meggondolta magát, és utat engedett.
-Amanda...-rohant hozzám Jake, a múltkori áldozataim menedzsere. Megöltem a bandája minden egyes tagját, s csak egy nyomot hagytam bőrükbe vésve. Egy "F" betűt. Ami a "fájdalom" szót jelképezi. Persze, mint ahogy Jakenek, úgy a többieknek sem sikerült rájönniük ki tehette, s miért tette? Pedig egyszerű. Én voltam, és azért, mert a főnököm azt akarja, hogy az ő együttese legyen a legjobb, Ezt nem gyakorlással, hanem az egyszerűbb módszerrel szeretné elérni.. Gyilkolással.
-Még mindig nem tudom ki tette!-siránkozott Jake.
-Nagyon sajnálom... Majd találsz egy másik együttest!-öleltem meg.
-Lehet..-szomorkodott tovább. Még egy órán át vigasztaltam. Utána pedig el kezdtem amiért jöttem. Oda mentem Dahviehez...
-Szia! A nevem Amanda Black! A Los Angeles Timesnél dolgozom. Rá érnél egy percre interjút csinálni?-kérdeztem. Gyomrom diónyira zsugorodott. Csak nehogy fel ismerjen!
-Neked...-mért végig. Már az ájulás szintjén voltam amikor megszólalt.-Akár kettőre is!-kacsintott. Ekkor tudtam, nem fog felismerni!
-Remek.. Akkor talán a parton..-mutattam az ajtó felé. Bólintott majd követett. Miközben kifelé igyekeztem éreztem, hogy valaki Dahvien kívül követ. Nem törődtem vele, mert ezzel a munkával jár egy kis üldözési mánia is..10 perc sem telt el már a part legeldugottabb helyén álltunk.
-Nem csinálunk valami mást?-húzogatta szemöldökét Dahvie.
-Mire gondolsz?-léptem közelebb. Nos.. Az elmúlt 4 évben a szerelmi életem egyenlő a nullával.. Ez persze nem mondható el a szexuális életemről...
*5 perccel később*
Mindkettőnk pólója a porban volt. Dahvie szorosan húzott magához, s úgy csókolta, szívta nyakamat.  Előrántottam a fegyvert, s egyenesen, mellkasához nyomtam.
-Mi a?-emelte fel megadóan kezeit.
-Viszlát Dahvie!-biztosítottam ki a fegyvert.
-Ne várj! Bármit megadok! Amit csak akarsz!
-Nekem nem kell semmi!-suttogtam..-Csak az életed...
-Ismerős a..a. han..hangod!-próbálta terelni a szót. -Tudom ki vagy!-mondta kis idő után.-Zoe...
-Nem!-kiáltottam.
-Az utolsó kívánságom az, hogy mond el ki vagy..-nézett rám könyörgően. Sokat gondolkodtam, el mondja-e? S végül...

-Zoe.-modntam majd rögtön lőttem is. Dahvie teste a homokba hullott.Tévedtem mikor azt mondtam élvezetes lesz. Nem az.. Oda sétáltam halott teste  mellé, elő vettem késemet, s az eddiginél jóval finomabban, véstem bele azt a bizonyos "F"-betűt...
-Tudtam...-bukkant fel a sötétből Ő. Andy Biersack....

Szeret? (1. ,,évad" utolsó rész)

-Zoe!-rohant hozzám az alak..-Mi történt? Jól vagy?-ekkor felismertem.. Andy volt az.
-Félek!-bújtam védelmező karjaiba.
-Semmi baj! Itt vagyok!-simogatta hátamat.
-Andy? Hol vagy?-hallottuk meg Juliet hangját a közelből. Ölelőmet, mintha villám csapás érte volna, úgy tolt el magától, állt fel, és kezdett el nevetni.. Cinikusan, szarkazmussal, és lenézéssel telve.
-Mi az?-értetlenkedtem.
-Reménytelenül szánalmas vagy!-közölte. Idő közben Juliet is megérkezett.
-De az előbb...-kezdtem bele, viszont félbe szakított.
-Menj le Jinxx  talán majd ad egy pelenkát!-rántott fel a földről.(Komolyan mondom a kezem, tele van véraláfutásokkal a sok ráncigálástól)
-Csak annyit mondj meg, hogy mi történt?-kértem.
-Nem zártad be az ablakokat, így a huzat össze tört 4 poharat, és csapkodta az ajtót...-nézett rám olyan fejjel mintha mindez egyértelmű lenne.- De most tűnj már innen baszd meg!-lökött ki megint az ajtóból. Ahogy én ki Juliet úgy be.. Hallottam amint rajtam nevetnek aztán a hangok megszűntek... Miért teszi ezt?
-Zoe! Végre! Miért hagytad itt a filmet?-nevetett CC.
-Hát, én.. El álmosodtam, ezért elmentem lefeküdni, de hallottam hogy megjöttetek ezért lejöttem.-húztam ki maga az őszinteség alól. Bementem a konyhába, ahol minden fel volt seperve, az ablakok bezárva. Gondolom Jinxx járt itt. Ittam egy pohár kakaót, elköszöntem a srácoktól, Jayy-tól és Dahvie-tól is, majd tényleg felmentem lefeküdni..
*másnap; 15:00*
Egészen 11-ig aludtam, majd lejöttem enni. Jake sült halat csinált.. Nem nagyon szeretem, de megeszem ha kell. Aztán feljöttem, gépezni, Lilyvel beszélni, takarítani. Majd egyszer...
-Gyere!-válaszoltam a kopogtatásra.
-Azt hiszem, baj van...-mondta suttogva, lehajtott fejjel Jinxx, mellette ott állt CC, Ashley és Jake.
-Mi történt?-kérdeztem feszülten.
-Beast...
-Mi van Beastel?-aggodalmaskodtam.
-Meg... fulladt.-suttogta CC.
-MI?-rohantam le. Nem lehet! Beast, nem halhatott meg! Ő az egyetlen aki a régi, normális életemre emlékeztet!  De bekövetkezett.. Lent, Andy térdelt a kutyám élettelen teste mellett..
-Andy..-sírtam el magam. -Hogyan?
-Azt hittem le tudja nyelni..-nézett rám megbánóan, de késő volt. Az addig érzett szeretet és tisztelet szerte foszlott bennem.
-MEGÖLTED A KUTYÁMAT!!-rontottam neki. Hősiesen állta ,,ütéseimet", nem szólt egy szót se szitkozódásomra. Végül megunta, megfogta a csuklóm, és leültetett egy székre.
-Sajnálom.-térdelt le elém.. Kár, hogy ezzel én semmire nem megyek.
-Utállak!-néztem gyönyörű, tengerkék szemeibe, amik most megbánást tükröztek, de én láttam benne a sötétséget. A gonoszságot. Azt az ijesztő mélységet... Féltem tőle. Tudtam hogy bármikor elszakadhat nála a cérna, és akkor nekem egy perc alatt végem.  De ki kellett mondanom. Hisz' nem kárpótolhatja Beastet egy sajnálommal. Fel futottam a szobámban, és... Megint, újra... Sírni kezdtem. Ah...

*este 18:17*
-Nélküled?-kérdezte meg századszorra Jake.
-Igen! Nélkülem!-suttogtam, majd folytattam az olvasást.
-De ő a kutyád volt!
-Viszont, nem szeretném látni, ahogyan a KUTYÁMAT, beteszitek a föld alá.. Utána rászórjátok azt. Ez undorító!
-Akkor maradjon itt?-kérdezte ingerülten.
-Nem.. Igazatok  van.. Meg.. Meg kell válnom tőle, de nem szeretném őt így látni! Azt akarom, hogy a tudatomban, az utolsó kép róla az legyen ahogyan boldogan csóválja a farkát, és várja hogy újra eldobjam neki a kedvenc, piros labdáját....-mondtam. Jake bólintott és kiment. Úgy látszik, megértett.
*másnap, este; 21:26*
Egyedül vagyok... Jinxx Samminél, a lánynál akit a koncerten ismert meg. Jake.. Passz, Ash csajozik, CC azt hiszem el ment a szüleihez, Andy pedig a haverjaival van. Nem fűzök reményeket ahhoz, hogy még ma haza érnek!
-Bassza meg!-hallottam meg valaki hangját az ajtóból.
-Baj van?-mentem a kabátját levevő Andyhez.
-Igen...-mondta. Bűzlött a piától és ahogyan próbált beljebb menni meg kellett kapaszkodnia hogy ne essen hanyatt.. Dülöngélt össze vissza. Undorítóan festett..Inkább vissza mentem TVzni.  5 perccel később hallottam a víz csobogását. Tehát lefürdik.. Remek... Éppen minden figyelmemet a képernyőnek szenteltem amikor jött egy SMS-s Ash-től.
-Tudom, hogy aggódsz miattunk ,,vajon mit a szart csinálhatunk még ilyenkor is?" Nos.. kérdésedre ez a válaszom:  *kép* A 3. csaj fotózta! ;D XoXo: Ash   UI.: ne várj haza...höhö:D
-Oh..Ash..-nevettem fel.  Még vagy egy órát TV-ztem amikor úgy döntöttem felmegyek. Akkoriban nem is gondoltam volna, ez az este meg változtatja az életemet. Mentem a szobám felé mikor megláttam, hogy Andy szobájának ajtaja  nyitva volt. Benéztem, s ő békésen, nekem háttal szuszogott. Olyan ártatlannak tűnt. Mintha egy Angyal lenne. Nem pedig bukott. Beljebb sétáltam, egyenesen az ágy másik oldalára. Megpillantottam őt elölről is. Egyenletesen vette a levegőt. Ajkai enyhén elnyíltak, mintha csókra várna. Oh.. De meg csókolnám.. Viszont nem szabad. Lehetetlen, hogy ő is úgy érezzen irántam mint én iránta..  Mert ahogy itt feküdt, rájöttem.. Bármit megtennék, és feladnék azért, hogy őt megvédjem és boldoggá tehessem. Letérdeltem elé, s úgy néztem tovább tökéletes testén.
-Mit bámulsz?-szólalt meg egyszer.

-Én csak..-kezdtem el előle az ajtó felé hátrálni. De ő követett. Megvédeném őt... viszont engem ki véd meg tőle?
-Te csak?
-Meg láttam, hogy nyitva..
-És azt hitted rögtön szabad bejárásod van itt? Vagy mi?
-Nem.-ráztam a fejem.
-Te semmiből nem tanulsz.. Úgy látszik azt a dögöt is hiába öltem meg..-masszírozta orrnyergét.
-Andy. Di..Direkt csináltad?-kérdeztem suttogva.
-Persze! Hát nem vagyok én hülye! Hogy az életbe ne tudnám, hogy nem szabad neki szálkás cuccot adni, különben  megdöglik?-emelte fel hangját. Eltört bennem valami és lekevertem neki egyet. Majd futottam.
Egyenesen be a szobámba.  Pakoltam amilyen gyorsan csak tudtam.. Mindent bele a táskába. Majd Andy utolért. Neki vágott a falnak. Emelte kezét, de.. Bele nézett félelemmel teli szemeimbe, és valami benne is megváltozott.. Ajkait enyémhez érintette. Finoman, csókolt.. Gyorsan, minden érzelmet bele préselve. Majd elhajolt tőlem. Az ablak felé lökött, kezembe nyomta az utazó táskámat és megszólalt.. Idegesen, remegő hanggal.
-Tűnj innen! Most!-ordította el magát. Engedelmeskedtem neki.. És az ablakon kimászva végleg megszabadultam tőlük.Legalábbis azt hittem...

Második ,,évad" ?

Sziasztok! :) Arra gondoltam, hogy megírnák még 1-2 részt, és úgymond lezárnám, ezt majd elkezdeném írni a történet második ,,évadát"!  Az egész pár évvel később játszódna, Zoe már nem a srácokkal lakik és a kapcsolatot sem tartja velük, mert a munkája miatt nem lehet... Aztán egyszer... /ez a jövő zenéje! ;)/ Lenne benne minden...: dráma, halál, szerelem, vita, erőszak.. egyszóval.. tényleg minden.
Egy kis ,,betekintés", hogy mégis milyenre gondoltam.:

,,-Meg kell tenned!"-csengett főnököm mondata fülemben. Megint ezt kell tennem.. Lehet, kicsit beteges, de már megszerettem ezt.. Jól esik! Eleinte semmi pénzért nem vállaltam volna, aztán.. Valami húzott... Ki kellett próbálnom. Eleinte csak pénzért csináltam, ma már drogért és pénzért cserébe. Szóval, elindultam. Kés a bakancsban, fegyver az oldalamnál, minden más a táskában.. Egyszerűen feldobott az a tudat, megint megtehetem.. Eleinte féltem és undorodtam magamtól, amiért ezt érzem, de mára... Minden a helyére állt! Nekem ez a dolgom! Erre születtem, hogy.... 

Horror

-Ismerem őket.. Mármint személyesen is.. Jinxx régebben bemutatott nekik.-közöltem.
-Remek! Akkor én megyek is! Mert ez-mutatott hajára-nem vasalódik ki magától!-mondta és el is tűnt a fürdő ajtaja mögött...Egyedül maradtam. Megint... Aztán egyszer csak beszélgetés csapta meg a fülem.
-Juliet! Persze, ma este rá érek! Igen, igen...Ott lesz a koncertünk! ...Oda jössz! Remek! Várlak!...*nevet*Neked is, neked is...*lerak*-csak hallgattam ahogyan Andy azzal a lánnyal beszél telefonon, és végleg összekuszálódott bennem minden.. Ha neki fontos volt, hogy lefeküdtünk, akkor miért teszi ezt? Egyáltalán ki ez a lány? Gombóc nőtt torkomba, és égető-maró érzés fogott el. Lily szerint ez a féltékenység.. Nem tudom, mert még sosem voltam az... És most sem vagyok bele esve Andybe.
-Mit állsz itt?-jött ki hirtelen, nekem pedig /mint a nyálas regényekben/ hevesebben vert a szívem, és az eddig nem létező pillangóim életre keltek!

-Se-semmit...-fordultam sarkon, s befutottam a szobámba. Beast lustán feküdt a fotelben, viszont amint meglátott rögtön rám ugrott.. Azt hiszem ő az egyetlen aki most megért... És ez szívás!
-Hahó!-jött be Ash karján egy tálcával egyensúlyozva.-Hoztam neked valamit!-ült le mellém.-Voálá!!-tartotta felém.
-Csoki muffin csoki darabokkal! Ááá-ugrottam nyakába-Honnan tudtad?-vettem ki a kezéből.
-Jó a tippelőkém!-nevetett.-De most megyek!-állt fel és kiment.
*17:34*
A nappaliban ültem Jake mellett aki-mint mindig- elsőként készült el ezért leült TV-zni. Lassan csatlakoztak a többiek is és már csak az énekes hiányzott.
-Emberek! Akárkiéi is az a zöld sampon lenyúltam!-nevetett. Bakker.. Hármat találhattok kié ,,az a zöld sampon"
-Tőlem...-vontam vállat.
-A tied?-kérdezte meglepve.
-Ja.. De mindegy...Amúgy sem szerettem.. Mindig anyura emlékeztetett az illata.-húztam el a szám. A következő pillanatban csak egy rántást éreztem karomon, és máris a konyhában álltam kettesben bátyámmal.
-CC azt mondta nem emlékszel semmire az éjszakából.
-De...Vagyis..Nem.. Akarom mondani arra a részére nem..
-Oh.. tehát igaz..-szorította ökölbe ujjait.-Minden Andy hibája!
-Mi? Nem.. azaz.. részben.
-Az is pont elég! Gyerek vagy! Neki kellett volna ésszerűen gondolkodnia!  És még a képembe is hazudott! Ó hogy az a...-indult volna, hogy most el is törje Andy kezét /az esésnek és az éjjeliszekrénynek köszönhetően csak durván megzúzódott a karja, tehát most van rajta vagy 2 km fásli.../ de vissza tartottam...Megöleltem, ő pedig vissza.. Azt hiszem, kibékültünk.
-Szeretlek húgi!-puszilt bele hajamba.
-Én is téged bátyus!-suttogtam mellkasának...
-Indulunk!-jött be a konyhába Jake. Elköszöntem bátyámtól, Jake-től, CC-től Ashley-től és..Andyt se akartam kihagyni, de ott hagyott. Ahogy elé álltam annyit mondott hogy: Chh..-majd elfordult és kiment.. Nem értem... 20 perccel később megérkezett Jayy és Dahvie.
-Szia Zoe!-jöttek be.
-Sziasztok.-raktam tányéromat a mosogatóba...
-Na mi jót csináljunk?-húzogatta szemöldökét Jayy.
-Nekem lenne pár ötletem!-harapott ajkába Dahvie.
-Nekem is!-csettintettem! Dahvie szeme felcsillant, majd rögtön csalódott lett amint el mondtam a tervem...-Menjetek TV-zni! Vagy PS-ezni.. Én pedig szépen fel megyek Beastal.. Esetleg egyedül.. Csak hagyjatok! Jó?-mosolyogtam ,,kedvesen".
-Nem! Nem azért hívtak minket!-makacskodott Jayy.
-Rendben.. Mennyit fizet Jinxx? A dupláját adom ha békén hagytok!
-Oké!-egyeztek rögtön bele. Kihasználva pillanatnyi zavarukat felrohantam. Majd 2 perc múlva ezt hallottam lentről:
-Baszd meg Dahvie! Mi ezt baráti szívességből csináljuk Jinxxnek, ingyen!-rohantak is fel.
-Nem volt vicces Zoe! Egyáltalán nem!-durcázott Jayy.
-Tudom.. bocs-mosolyogtam.
-Filmezzünk?-kérdezte Dahvie. Jayy és én is bólintottunk, így lementünk, ők pedig -természetesen- horrort választottak.
-Láttad már?-tartotta felém a borítóját Jayy. Megráztam a fejem- De nem is akarom!-néztem meg jobban a képet.. Undorító véres, sikítozós, ijesztgetős film..
-Akkor először ezt?-mutatott egy 3:30-perces vígjátékot Dahvie. Bólintottam. Ez már jobb!
*3:30-múlva este 21:15-kor*
-Kezdhetjük ezt!-tette be a másikat Jayy. Oh.. Istenem! Sötét volt.. Egyedül ültem egy fotelben, háttal az ajtónak.. És az a film! Gondolom a srácok már látták, mert 5 perc után bealudtak.. Én pedig a hülye fejemmel végig néztem.. Még a negyede hátra volt amikor el ment az áram, elkezdett esni az eső, és...és...és..a konyhában összetört 3 vagy 4 akármi.. csak a nappaliból hallottam. Persze a srácok aludtak tovább. Én viszont síró görcsöt kaptam és felrohantam egy szobába.. Leültem az ágy mellé, és sírtam.. Már nem csak azért mert féltem, egyszerűen, semmit nem értettem.. Mi van most? Miért hagytam hogy megnézzük ezt a filmet? Miért nincs itt ilyenkor valaki? Megint villámlott, megint összetört valami.. A srácok még mindig aludtak, az ajtókat csapkodta valami, vagy valaki... Aztán egyszer csak egy alak jelent meg az ajtóban...