2/2- Erre vártam..

-Jó reggelt!-köszönt Andy mikor ki értem a teraszra.
-Neked is..-gyújtottam meg egy cigit.-Azt hiszem mennem kell!-néztem telefonomra. Felix küldött SMS-t, hogy most induljak és tegyem a dolgom...
-Máris?-tette le az üres kávés csészét.
-Sajnálom...-pusziltam meg- De később.. Ígérem, találkozunk!-rángattam magamra a nadrágom.
-Reméltem is!-nevetett, majd ő is elkezdett öltözni. -Jól gondolom hova mész?-kérdezte komolyan.
-Igen... Nem tudom abba hagy..
-Nem is kell!-szakított félbe-Mármint.. Nem a legtisztességesebb munka.
-Hát.. Ez van!-vettem fel a kabátom.-Úgy látom, kár volt ,,találkoznunk"!!-csaptam be az ajtót majd futottam a lifthez. Miért is reménykedtem abban, hogy majd valaki megérti miért teszem? Persze. Várható volt.. De legalább ő...
-Hé!-rántott maga felé Andy a liftben. -Mi bajod? Én egy szóval sem mondtam, hogy hagyd abba! Vagy hogy el árullak... Szeretlek...Így ahogy vagy!-csókolt meg. Hosszan, szenvedélyesen.
-4 éve vártam erre..-mosolyogtam.
-Akkor... Majd találkozunk!-szálltam be a kocsimba.
*otthon*
Miután haza értem, Felix rögtön felkeresett.
-Remek voltál!-mosolygott diadalittasan, miközben elém csúsztatta a mai újságot.
-,,Halva találták a Blood on the Dance Floor egyik tagját, Dahvie-t. Az énekest késő eset ölhették meg a közeli tenger parton. Támadója, /mint az eddig megölt hírességeknél/ precízen dolgozott... Nem hagyott nyomot, egy ,,F" betűn kívül. Kérdeztük barátját Jayy-t, de nem nyilatkozott a történtekről."-olvastam fel. -Szóval ha már így dolgoztam.. Hol a pénzem? És a szerek? 
-Nyugi kicsi lány.-csitított le Felix. -Majd ha a másiknak is vége....-ment ki. Indulhatok dolgozni. De előtte...
-Szia!-vettem fel a telefont Andynek. -Mit szeretnél?-húztam le szoknyámat félkézzel magamról. 
-Mindjárt a próbán vagyok. El mondhatom, ho..
-NEM! ESZEDBE NE JUSSON!-ordítottam el magam. Nem mondhatja el. Azzal mindennek vége...
-Nem kell kiabálni! Akkor nem mondom el és kész..-mondta szomorúan. 
-Sajnálom Andy...-suttogtam a telefonba.-De azzal mindent tönkre tennél! 
-Már tönkre tettem mindent... Jinxx évekig engem okolt. Depressziós lett, és inni kezdett. Egyedül Sammi tudta lenyugtatni a dühkitöréseiből... És minderről én tehetek. Mert, önző voltam. Szerelmes voltam beléd, s ezért elűztelek. Minthogy a szemedbe mondjam. Annyira fáj. Úgy érzem belül már rothadok... Egy undorító alak vagyok, aki csak magára gondol. Szerettem egy 15 éves kislányt, akinek családra volt szüksége, és ott volt neki a ,,családja".. Mi.. De egy óriási féreg, megkeserítette az életét.... Ez nagyon fáj...-suttogta végül.
-Ez mind... Igaz. De gondolj csak bele. Ha te ezt nem így tetted volna, akkor ott maradok. És addig öljük egymást, míg.. míg valamelyikünk bele nem betegszik.. Vagy rosszabb... Öngyilkos nem lesz.-próbáltam lenyugtatni.
-Lehet, hogy igazad van...
-Kinek van igaza?-hallatszott át Ashely hangja. Gyorsan le tettem.. Nem hiányzik hogy rájöjjön! Majd mentem zuhanyozni..
-ZOE! HÚZD A SEGGED DOLGOZNI!-kiáltott fel Felix. Remek...
*Jayy-nél*
-Te vagy az aki...?-ültünk le a kanapéra.
-Igen...Én készítettem vele interjút, amikor valaki a hátam mögül..
-Ne részletezd..-suttogta maga elé bámulva. Összetört. Meghalt...Félig..
-Ki tehette?-kíváncsiskodtam.Hisz' nem kezdhettem azzal, hogy szia én voltam..Erősebb nálam.. S mire elő kapnám a fegyvert.. Meghalnék.
--Nem tudom... De megkeserítette az életem..
-Azt a kis idő ami hátra van?-kérdeztem vissza
-Miről beszélsz?-nézett rám..Abban a pillanatban előhúztam a fegyvert. 
-Te..ölted.. meg...-suttogta elborult arccal. 
-Én voltam. És most neked is véged!-biztosítottam ki. Épp az utolsó szót ejtettem volna ki, mikor nekem esett. Fegyverem a szoba másik végén, a kanapé alatt landolt. Jayy hatalmasat lökött rajtam így a földre zuhantam. Rám ugrott és ütni kezdett. Nem hagytam magam, a legközelebbi kemény tárggyal /ebben az esetben egy vázával/ fejbe vertem. Eszméletlenül hullott földre, így volt időm elfutni a fegyverért, s egy jól irányzott lövéssel... Megöltem. Sietnem kellett, ezért csak bőrébe ,,firkantottam" azt a bizonyos F betűt s már indultam is. 
*otthon*
-Szia!-szólt bele a telefonba Andy. 
-Szia.. végeztem..
-Ez beteges!-nevetett. Mosolyognom kellett attól az aranyos nevetéstől. -Akkor? Ugyanabban a hotelban mint tegnap?
-Kivel mész te hotelba?-hallottam meg Juliet hangját. Miért ilyen átkozott hangos Andy telefonja?