2/1- Tedd a dolgod!

Nagyon,nagyon sajnálom, ha valakit megbántok ezzel a résszel! Nem szándékos, de én így képzelem el a történetet! Semmi bajom nincs a BOTDF-vel! Sőt! Egyik kedvenceim! Szóval még egyszer bocsánat ha valakit megbántok!
UI: Remélem, azért tetszeni fog! Tami:3

*4 évvel később*

-A neved, Amanda Black. A Los Angeles Times-nél vagy szerkesztő riporter, és író.. egyben. Interjút készítesz a Blood on the Dance Floor-ral, először Dahvie-t nyírod ki, utána Jayy-t.. És én újra egy lépéssel közelebb vagyok a világ hírnévhez..-nevetett fel a főnököm, Felix. Négy éve, mikor megszöktem otthonról, sokáig bujkáltam Lilyéknél.. Aztán, a 16. szülinapomon Brad /az egyik új barátom/ ünneplés képen elvitt egy bárba. LA, legrosszabb hírnevű helyére, ahol ajándék képpen kipróbálhattam a rúdtáncot.. Rég óta álmodtam róla.. De mindegy is..Azon az estén, miután lejöttem a színpadról, Felix fel keresett..Azt mondta pont ilyen emberre van szüksége mint én... Brad és Lily mindent elleneztek, sőt. Azzal fenyegettek, hogy el árulják Jinxxnek hol vagyok..Viszont késő volt. Valami csábító volt abban amit Felix mondott.. Így vele mentem, s azóta nem láttam a barátaimat. Sőt senkit sem.. De az érzések, bennem még mindig élnek. Nem tudtam őt elfelejteni 4 év alatt.. Talán, majd egyszer...
-Értettem..-bólintottam mosolyogva.-Indulhatok?-mentem az ajtó felé.
-Persze.. Ja és Zoe!-szólt utánam.-Ígérem, meghálálom...-kacsintott.. Tudtam ez mit jelent. Drog és pénz.. Ez az életem. A gyilkolással együtt. Azok az arcok, kínzás közben...Felül múlhatatlan...S tudtam, hogy egyszer el érkezünk ide.. Az olyan együttesekhez, akikhez sok emlék fűz. Rossz emlékek. Élvezetes lesz nézni ahogyan, össze törnek.. Lelkileg , és fizikailag is...
*este, 20:03*
A díj átadó után kell megölnöm őt.. Vagy akár őket.
-Kés..Fegyver..Pirula..Cigi...Telefon...-ellenőriztem, minden meg van-e. -Oh..kötél...ragasztó...-raktam be az utolsó darabokat táskámba s már indultam is. Beültem a kocsimba,  és bömböltetni kezdtem a kedvenc dalaimat. Általában megnyugtat, de most ez sem segített. Féltem, talán felismernek.. Hisz' nem  egyszer találkoztunk már. Zoe néven pedig még nem öltem senkit. Sőt! Ismerőst, barátot sem öltem még..De itt az ideje. 3 perc múlva megérkeztem, kiszálltam és befelé vettem az irányt. Tudtam, sok híresség lesz itt.. Na de pont ők?
*Andy*
Mi a faszt keresünk mi itt? Jó, lehet kicsit mogorva vagyok de, semmi kedvem nem volt eljönni. Én csak egy összebújós vad estét szerettem volna Juliettel. Erre tessék...-épp bosszús fejjel bámultam magam elé mikor belépett ő... Olyan rég láttam. 4 éve. Nagyon megváltozott, de felismertem. Azóta emészt a bűntudat. Miattam ment el, mert nem bírtam feldolgozni a tényt, beleszerettem Az egyik barátom 15 éves gyönyörű húgába.
*Zoe*
Tekintetem rögtön rá siklott, ő is engem nézett. Talán felismert? Ekkor felém sétált, tökéletes ujjai közt egy RedBull-t szorongatva.
-Elnézést.-állt meg előttem.-Nem Zoenak hívnak véletlenül?-fürkészte az arcom.
-Sajnálom... Egy Zoe nevű ismerősöm sincs. S ha most megbocsájt!-léptem volna arrébb, de elém állt.Látszott rajta, hogy felismert. Szólásra nyitotta száját, de meggondolta magát, és utat engedett.
-Amanda...-rohant hozzám Jake, a múltkori áldozataim menedzsere. Megöltem a bandája minden egyes tagját, s csak egy nyomot hagytam bőrükbe vésve. Egy "F" betűt. Ami a "fájdalom" szót jelképezi. Persze, mint ahogy Jakenek, úgy a többieknek sem sikerült rájönniük ki tehette, s miért tette? Pedig egyszerű. Én voltam, és azért, mert a főnököm azt akarja, hogy az ő együttese legyen a legjobb, Ezt nem gyakorlással, hanem az egyszerűbb módszerrel szeretné elérni.. Gyilkolással.
-Még mindig nem tudom ki tette!-siránkozott Jake.
-Nagyon sajnálom... Majd találsz egy másik együttest!-öleltem meg.
-Lehet..-szomorkodott tovább. Még egy órán át vigasztaltam. Utána pedig el kezdtem amiért jöttem. Oda mentem Dahviehez...
-Szia! A nevem Amanda Black! A Los Angeles Timesnél dolgozom. Rá érnél egy percre interjút csinálni?-kérdeztem. Gyomrom diónyira zsugorodott. Csak nehogy fel ismerjen!
-Neked...-mért végig. Már az ájulás szintjén voltam amikor megszólalt.-Akár kettőre is!-kacsintott. Ekkor tudtam, nem fog felismerni!
-Remek.. Akkor talán a parton..-mutattam az ajtó felé. Bólintott majd követett. Miközben kifelé igyekeztem éreztem, hogy valaki Dahvien kívül követ. Nem törődtem vele, mert ezzel a munkával jár egy kis üldözési mánia is..10 perc sem telt el már a part legeldugottabb helyén álltunk.
-Nem csinálunk valami mást?-húzogatta szemöldökét Dahvie.
-Mire gondolsz?-léptem közelebb. Nos.. Az elmúlt 4 évben a szerelmi életem egyenlő a nullával.. Ez persze nem mondható el a szexuális életemről...
*5 perccel később*
Mindkettőnk pólója a porban volt. Dahvie szorosan húzott magához, s úgy csókolta, szívta nyakamat.  Előrántottam a fegyvert, s egyenesen, mellkasához nyomtam.
-Mi a?-emelte fel megadóan kezeit.
-Viszlát Dahvie!-biztosítottam ki a fegyvert.
-Ne várj! Bármit megadok! Amit csak akarsz!
-Nekem nem kell semmi!-suttogtam..-Csak az életed...
-Ismerős a..a. han..hangod!-próbálta terelni a szót. -Tudom ki vagy!-mondta kis idő után.-Zoe...
-Nem!-kiáltottam.
-Az utolsó kívánságom az, hogy mond el ki vagy..-nézett rám könyörgően. Sokat gondolkodtam, el mondja-e? S végül...

-Zoe.-modntam majd rögtön lőttem is. Dahvie teste a homokba hullott.Tévedtem mikor azt mondtam élvezetes lesz. Nem az.. Oda sétáltam halott teste  mellé, elő vettem késemet, s az eddiginél jóval finomabban, véstem bele azt a bizonyos "F"-betűt...
-Tudtam...-bukkant fel a sötétből Ő. Andy Biersack....