Szeret? (1. ,,évad" utolsó rész)

-Zoe!-rohant hozzám az alak..-Mi történt? Jól vagy?-ekkor felismertem.. Andy volt az.
-Félek!-bújtam védelmező karjaiba.
-Semmi baj! Itt vagyok!-simogatta hátamat.
-Andy? Hol vagy?-hallottuk meg Juliet hangját a közelből. Ölelőmet, mintha villám csapás érte volna, úgy tolt el magától, állt fel, és kezdett el nevetni.. Cinikusan, szarkazmussal, és lenézéssel telve.
-Mi az?-értetlenkedtem.
-Reménytelenül szánalmas vagy!-közölte. Idő közben Juliet is megérkezett.
-De az előbb...-kezdtem bele, viszont félbe szakított.
-Menj le Jinxx  talán majd ad egy pelenkát!-rántott fel a földről.(Komolyan mondom a kezem, tele van véraláfutásokkal a sok ráncigálástól)
-Csak annyit mondj meg, hogy mi történt?-kértem.
-Nem zártad be az ablakokat, így a huzat össze tört 4 poharat, és csapkodta az ajtót...-nézett rám olyan fejjel mintha mindez egyértelmű lenne.- De most tűnj már innen baszd meg!-lökött ki megint az ajtóból. Ahogy én ki Juliet úgy be.. Hallottam amint rajtam nevetnek aztán a hangok megszűntek... Miért teszi ezt?
-Zoe! Végre! Miért hagytad itt a filmet?-nevetett CC.
-Hát, én.. El álmosodtam, ezért elmentem lefeküdni, de hallottam hogy megjöttetek ezért lejöttem.-húztam ki maga az őszinteség alól. Bementem a konyhába, ahol minden fel volt seperve, az ablakok bezárva. Gondolom Jinxx járt itt. Ittam egy pohár kakaót, elköszöntem a srácoktól, Jayy-tól és Dahvie-tól is, majd tényleg felmentem lefeküdni..
*másnap; 15:00*
Egészen 11-ig aludtam, majd lejöttem enni. Jake sült halat csinált.. Nem nagyon szeretem, de megeszem ha kell. Aztán feljöttem, gépezni, Lilyvel beszélni, takarítani. Majd egyszer...
-Gyere!-válaszoltam a kopogtatásra.
-Azt hiszem, baj van...-mondta suttogva, lehajtott fejjel Jinxx, mellette ott állt CC, Ashley és Jake.
-Mi történt?-kérdeztem feszülten.
-Beast...
-Mi van Beastel?-aggodalmaskodtam.
-Meg... fulladt.-suttogta CC.
-MI?-rohantam le. Nem lehet! Beast, nem halhatott meg! Ő az egyetlen aki a régi, normális életemre emlékeztet!  De bekövetkezett.. Lent, Andy térdelt a kutyám élettelen teste mellett..
-Andy..-sírtam el magam. -Hogyan?
-Azt hittem le tudja nyelni..-nézett rám megbánóan, de késő volt. Az addig érzett szeretet és tisztelet szerte foszlott bennem.
-MEGÖLTED A KUTYÁMAT!!-rontottam neki. Hősiesen állta ,,ütéseimet", nem szólt egy szót se szitkozódásomra. Végül megunta, megfogta a csuklóm, és leültetett egy székre.
-Sajnálom.-térdelt le elém.. Kár, hogy ezzel én semmire nem megyek.
-Utállak!-néztem gyönyörű, tengerkék szemeibe, amik most megbánást tükröztek, de én láttam benne a sötétséget. A gonoszságot. Azt az ijesztő mélységet... Féltem tőle. Tudtam hogy bármikor elszakadhat nála a cérna, és akkor nekem egy perc alatt végem.  De ki kellett mondanom. Hisz' nem kárpótolhatja Beastet egy sajnálommal. Fel futottam a szobámban, és... Megint, újra... Sírni kezdtem. Ah...

*este 18:17*
-Nélküled?-kérdezte meg századszorra Jake.
-Igen! Nélkülem!-suttogtam, majd folytattam az olvasást.
-De ő a kutyád volt!
-Viszont, nem szeretném látni, ahogyan a KUTYÁMAT, beteszitek a föld alá.. Utána rászórjátok azt. Ez undorító!
-Akkor maradjon itt?-kérdezte ingerülten.
-Nem.. Igazatok  van.. Meg.. Meg kell válnom tőle, de nem szeretném őt így látni! Azt akarom, hogy a tudatomban, az utolsó kép róla az legyen ahogyan boldogan csóválja a farkát, és várja hogy újra eldobjam neki a kedvenc, piros labdáját....-mondtam. Jake bólintott és kiment. Úgy látszik, megértett.
*másnap, este; 21:26*
Egyedül vagyok... Jinxx Samminél, a lánynál akit a koncerten ismert meg. Jake.. Passz, Ash csajozik, CC azt hiszem el ment a szüleihez, Andy pedig a haverjaival van. Nem fűzök reményeket ahhoz, hogy még ma haza érnek!
-Bassza meg!-hallottam meg valaki hangját az ajtóból.
-Baj van?-mentem a kabátját levevő Andyhez.
-Igen...-mondta. Bűzlött a piától és ahogyan próbált beljebb menni meg kellett kapaszkodnia hogy ne essen hanyatt.. Dülöngélt össze vissza. Undorítóan festett..Inkább vissza mentem TVzni.  5 perccel később hallottam a víz csobogását. Tehát lefürdik.. Remek... Éppen minden figyelmemet a képernyőnek szenteltem amikor jött egy SMS-s Ash-től.
-Tudom, hogy aggódsz miattunk ,,vajon mit a szart csinálhatunk még ilyenkor is?" Nos.. kérdésedre ez a válaszom:  *kép* A 3. csaj fotózta! ;D XoXo: Ash   UI.: ne várj haza...höhö:D
-Oh..Ash..-nevettem fel.  Még vagy egy órát TV-ztem amikor úgy döntöttem felmegyek. Akkoriban nem is gondoltam volna, ez az este meg változtatja az életemet. Mentem a szobám felé mikor megláttam, hogy Andy szobájának ajtaja  nyitva volt. Benéztem, s ő békésen, nekem háttal szuszogott. Olyan ártatlannak tűnt. Mintha egy Angyal lenne. Nem pedig bukott. Beljebb sétáltam, egyenesen az ágy másik oldalára. Megpillantottam őt elölről is. Egyenletesen vette a levegőt. Ajkai enyhén elnyíltak, mintha csókra várna. Oh.. De meg csókolnám.. Viszont nem szabad. Lehetetlen, hogy ő is úgy érezzen irántam mint én iránta..  Mert ahogy itt feküdt, rájöttem.. Bármit megtennék, és feladnék azért, hogy őt megvédjem és boldoggá tehessem. Letérdeltem elé, s úgy néztem tovább tökéletes testén.
-Mit bámulsz?-szólalt meg egyszer.

-Én csak..-kezdtem el előle az ajtó felé hátrálni. De ő követett. Megvédeném őt... viszont engem ki véd meg tőle?
-Te csak?
-Meg láttam, hogy nyitva..
-És azt hitted rögtön szabad bejárásod van itt? Vagy mi?
-Nem.-ráztam a fejem.
-Te semmiből nem tanulsz.. Úgy látszik azt a dögöt is hiába öltem meg..-masszírozta orrnyergét.
-Andy. Di..Direkt csináltad?-kérdeztem suttogva.
-Persze! Hát nem vagyok én hülye! Hogy az életbe ne tudnám, hogy nem szabad neki szálkás cuccot adni, különben  megdöglik?-emelte fel hangját. Eltört bennem valami és lekevertem neki egyet. Majd futottam.
Egyenesen be a szobámba.  Pakoltam amilyen gyorsan csak tudtam.. Mindent bele a táskába. Majd Andy utolért. Neki vágott a falnak. Emelte kezét, de.. Bele nézett félelemmel teli szemeimbe, és valami benne is megváltozott.. Ajkait enyémhez érintette. Finoman, csókolt.. Gyorsan, minden érzelmet bele préselve. Majd elhajolt tőlem. Az ablak felé lökött, kezembe nyomta az utazó táskámat és megszólalt.. Idegesen, remegő hanggal.
-Tűnj innen! Most!-ordította el magát. Engedelmeskedtem neki.. És az ablakon kimászva végleg megszabadultam tőlük.Legalábbis azt hittem...